ZENE MINDÖRÖKRE BLOG VENDÉGBEJEGYZÉSE: NICKELBACK - NO FIXED ADRESS

A mai bejegyzés igencsak rendhagyó lesz, ugyanis nem az én albumajánlómat tartalmazza, hanem egy együttműködés keretében a Zene mindörökre blog bloggere írását közlöm.

Szuper érzés volt, amikor rátaláltam a blogjára, végre megérkezett a tudat, hogy nem vagyok egyedül "zenésblogger" a blogok végtelen áradatában. Nagyon gyorsan megkedveltem az írásait - kukkantsatok be hozzá ti is, állandóan frissülő tartalmat kaptok, megéri szétnézni! :) 

Nagyon örültem a megkeresésnek, innen is köszönöm, hogy részese lehetettem ennek a kis sorozatnak. Szerintem egész jó kis együttműködés alakult ki, remélem nektek is tetszik a végeredmény.

Sziasztok!

A Zene mindörökre blog írója vagyok, és ma én hoztam el nektek egy különleges album ajánlót. Nem tudom mennyire szoktátok követni, és hogy mennyire tudjátok, de kevesebb mint egy hét múlva hazánkban ad koncertet az én egyik kedvenc bandám a Nickelback. Ennek örömére úgy gondoltam, hogy ma a legújabb, No fixed Address nevű albumukat elemeznénk egy kicsit.

Kezdjük először a formai dolgokkal. Mint a legtöbb albumon, ezen is 11 dal található meg. Az album még 2014-ben megjelent. Nem sokkal később el is indult az együttes az albumot „reklámozó” világ körüli turnéra, de sajnos az énekes, Chad Kroeger megbetegedése miatt minden megállót le kellett mondaniuk – többek között a budapestit is -. De most itt vannak és folytatják az utukat szerte a világban, hogy minél többen megismerjék ezt a 11 fantasztikus dalt.

Amit már az első meghallgatás után észrevettem az albumon, az az, hogy egy nagyon kemény felhozatala van. Ha csak az első dalt hallgatjuk meg, az van a fejünkben, hogy „Igen, ez az amire én vágyom. Egy ütős, ritmusos, jó kis rock dal. „ Szerencsére ezt a soron következő dal sem szakítja meg.

A harmadik, What Are You Waiting For című dal, már egy kicsit „lágyabb” dal. Hiszen erre nem mondanám még azt, hogy lassú (oké, őszinte leszek, nálam ez a lassú zene). Mindegy, normális ember erre még nem mondaná azt, hogy lassú, de ha azt nézzük mennyire ütős volt az előző kettő, akkor már van okunk azt mondani, hogy ez egy „lágy” dal. Amiben egyébként a Nickelback nagyon jó. Csak hogy egy párat említsek ott van a Far Away vagy a Someday. Mind a kettő másik albumról van, és a kedvenceim.

 A She Keeps Me Up az számomra egy teljesen új kategóriába tartozik. Lehet, hogy csak elkerülte a figyelmem, de én ilyen stílusban még nem igazán hallottam a bandát. Itt is megvan a ritmus, de nem abban a nagyon rockos vonatkoztatásban. Valamint még van valami plusz. Amire sajnos nem tudok rájönni, hogy mi adja. Pedig higgyétek el, nem ez az első alkalom, hogy hallom a zenét. Mégis….mindig érzem azt a pluszt, de mi az. Ti rá tudtatok már jönni?

A Make Me Believe Again már kezdi visszaadni azt a hangzást, amit az első két dal adott. De még mindig nem annyira kemény. Mégis azt kell mondanom, ez a kedvenc dalom az egész albumról. Nagyon tetszik a szövege, a ritmusa és minden ami csak hozzá köthető. Érdekes lehet, hogy ezt a zenét ismertem meg amúgy legutoljára az összes közül.

Na jó, most egy kicsit meginogtam. A Get 'Em Up is egy nagyon jó dal ám. Szorosan a Make Me Believe Again után áll. Nem is tudom, amikor az ember már a 7. zenénél jár, és mindegyikről írnia kell, akkor már azért el kell gondolkozni, mi is legyen az, hogy ne ismételgesse magát. Főleg, ha mindet imádja. Mert ha arról lenne szó, leírnám az összes dal után, hogy imádom, imádom, imádom. De mit tegyek ha ez az igazság?

Haladunk már a vége felé. A 8. dal, a The Hammers Coming Down. Ez is egy érdekes dal. Hiszen egy darabig azt hisszük, hogy egy lassú dalról van szó megint és egy kicsit érzelmesebbre fordulnak a dolgok. De nem kell sokat hallgatni. Konkrétan el kell jutni a refrénig, és már be is robban a dal. És amikor azt mondom berobban, szó szerint értem. Én már látom magam előtt azokat az óriási fényeket, amik ilyenkor fellobbannak koncert alatt. Vagyis, gondolom. Hiszen ilyenkor így szokott lenni.

Utolsó előtti dal, a Got Me Runnin Round. Mondanám rá, hogy nem tetszik, de senkinek nem akarok hazudni. Ebben is érzek valami pluszt. Nincsenek benne azok a nagyon erős dobolások és az a nagyon erős ritmus sincs, csak egy dal, egy hangszer (vagyis több ) és egy csodálatos hang, Chad személyében.

Volt szó a „lágy” dalokról, az ütős dalokról, a különleges dalokról, azokról amikben van valami plusz. És most beszéljünk a Sister Sin című dalról. Hiszen ebben mindaz megvan, amit eddig dalonként elmondtam. Így kell ezt csinálni kérem szépen. Felvezetni különböző tulajdonságokkal minden dalt, és a 11.-nél mindazt, amit eddig megmutattunk, ötvözzük és megkapunk ismét egy hatalmas nagy zenét, amit mindenkinek ismernie kell.

Sajnos a Nickelback nem kap elég figyelmet szerintem. Aminek nem tudom mi lehet az oka. Hiszen nem mondhatjuk rájuk, hogy csak a csapból is ők folynak. Azt azonban mindenféle félreértés nélkül szeretném mondani, hogy aki jó ember, az ismer legalább 1-2 Nickelback dalt. Hiszen nem kell nekünk semmilyen „Work-Work-” ha van egy No Fixed Address című album a kezünkben, vagy rajta van a lejátszási listánkon.

Ezek a dalok találhatóak meg ezen az albumon. Ahogy olvashattátok, én mindet egytől egyig imádom. Nem tudnék választani, melyik az amelyiket átugrom vagy ne raknám rá a telefonomra. Nektek melyik a kedvenc dalotok az albumról és úgy alapjában? Nekem úgy alapjában az összes daluk közül, a jó öreg Rockstar a kedvencem. Alig várom már hogy élőben is halljam. Ti ott lesztek a koncerten? Ha elmennétek rá, akkor nagyon jó szórakozást, ha pedig szeretitek az együttest, de nem lehettek ott a fellépésen, akkor nyomjatok le magatoknak otthon egy saját házi koncertet. Higgyétek el, az is nagyon jó. Tapasztalatból mondom. Én is szoktam ilyet csinálni. Legjobb példa rá, a legutóbbi Red Hot Chilli Peppers koncert.

Na de elég is a dumából. Vissza adom a „szót” a ti bloggerinátoknak. Nagyon élveztem a közös munkát. Nita csinált egy nagyon jó bejegyzést az én blogomra. Összegyűjtötte azt a 10 dalt a One Republic-tól, amik sajnos nem lettek nagy slágerek, pedig annak kellett volna lenniük. Ha arra kíváncsiak vagytok akkor kattintsatok ide, és már oda is ugrik az ablakocska.

Mindenkinek Zenékben gazdag napot!

Life Music

Előadó: Nickelback

Megjelenés: 2014. november 17.

Stílus: Post-grunge, alternatív rock, hard rock, alternatív metal

Hossz: 43 perc

Kiadó: Republic Records