Pár napja hallgatgatom James Bay legújabb, Wild Love című dalát. Mit ne mondjak, rendesen megváratott minket ez a fiú ezzel a dallal. Nem elég, hogy cirka két évet kellett várni rá, hogy visszatérjen, visszatér, és teljesen mást vág a képünkbe, mint amit megszoktunk.
A "képünkbe vág", de bántja a fülemet ez a kifejezés, nem túl illendő. Persze eltűnni sem illendő évekre. Egy művésznek persze, kell a feltöltődés, az új impulzusok gyűjtése, meg persze abban is biztosak lehetünk, hogy nem pihennek a zenészek abban az időben, amíg a közönség nem hall róluk, hanem dolgoznak, keményen. Az új dalokon, önmagukon. Egy új korong egy új világ felépítése.
James Bay Wild Love visszatérő dalával egy gyökeresen más világ árnyalatát mutatja, mint amint a Chaos and the Calm című albuma épített fel.
Nem fogok hazudni, nem tetszett először ez az új hangzás. James Bay azok közé az előadók közé tartozik, akiknek a hangja elviszi a hátán egyedül is a dalt. Nem kell elektronikus alákeverés. Az az előadó, akinek vagányul áll a rock, a bluse és lírai dalok. Legalábbis a Chaos and the Calm ezt a képet építette fel bennem James-ről, a kalapos angol énekesről.
Eltűnt két évre, levágatta a haját, eldobta a kalapot és hozott egy popdalt. Nagyon más, nagyon friss, nagyon új - ami elsőre nagyon furcsa.
Mégis, engem például arra ösztönzött, hogy közel egyéves hallgatás után újra billentyűt ragadjak és megpróbáljak zenéről írni. Zenéről írni paradox, mert a zenéről nem írunk, azt hallgatjuk vagy csináljuk, de majdnem felesleges róla beszélni. És mégis, vannak ezek a nagyszerű előadók, akik képesek kilépni a komfortzónájukból, és képesek elérni azt, hogy én is ki akarja lépni. Ha azzal, hogy zenéről írok újra, akkor hát azzal.
James Bay, üdv újra itt, alig várom, hogy meglássuk, mit tartogatsz még számunkra!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése