A blog első hónapja
Február 8-án, egy szintén esős vasárnapi napon útjára indult az én kis blogom, ami immár egy egész hónapot tudhat maga mögött. Nos, nem mondanám, hogy az elmúlt egy hónapban én voltam a világ legaktívabb kezdő bloggere, de azért minden hétre jutott egy kis olvasgatni való.
Mi más is állhatott volna február középpontjában, mint a valentin-nap? Ezt mutatja az is, hogy a blog legnépszerűbb bejegyzése a (jó sok gif-el ellátott) valentin-napi dalválogatás lett.
A valentin-napi hangolódást követte megtekintések számában a blog első albumajánlója. Megsúgom: ez a kedvenc bejegyzésem nekem is, ezért nagyon örülök, hogy ennyien olvastátok.
A legnagyobb örömöm a bloggal kapcsolatban pedig egyértelműen az volt, hogy megérkezett az első hozzászólás a blog legeslegelső könyvajánlójához, mégpedig egy olyan bloggerinától, akinek a blogját szinte a kezdetektől olvasom, és nagyon kedvelem. Köszönöm Fanni, nem is gondolod mennyit jelent! :)
Februári kedvencek
Idén februárban több olyan rendezvény is volt, amit szív-dobogva vártam. Rögtön itt volt az 57. Grammy-díjátadó gála, ami tartogatott pár meglepetést is. Persze azért részemről öröm is volt bőven, hiszen az egyik nagy kedvencem, Sam Smith első albumával tarolt. Februárban rengeteget hallgattam újra az albumát, melyről több dal is nagy kedvencem, de ebben a hónapban legtöbbet a Like I Can-t hallgattam.
A Grammy után az Oscar-gálától volt hangos a sajtó. Én nagyon örültem szinte majdnem minden kategória díjazottjának. S bár igaz, hogy a film nem nyert, de számomra határozottan A mindenség elmélete a hónap, az év, az évtized egyik legeslegszebb filmje. Eddie Redmayne alakítását szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem, h i h e t e t l e n alakítást nyújtott. Fel sem tudom fogni, hogy mennyire nagy munka van a produkciója mögött, néhol csak azon kaptam magam, hogy "keresem" Redmayne-t a vásznon látott arc mögött, de nem találom. És nem csak azért, mert elveszett a fekete szemüvegkeret mögött, vagy mert hihetetlenül soványra fogyott. Egyszerűen csak nem Eddie Redmayne volt, hanem maga Hawking. Persze egy színész esetében természetesnek kellene lennie, hogy azonosul a szerepével, de ilyen mértékű alakítást nem látunk mindennap. Szóval nagyon jó helyre került az a legjobb férfi főszereplőnek járó díj idén. Plusz külön kedvencem volt a reakciója a díjátvételkor. Annyira aranyos és természetes volt, végre valaki! :)
 |
| Eddie Redmaye és Oscaaaaar! :) |
A héten végre beültünk mozizni is, megnéztük az Ahol a szivárvány véget ér című filmet. Aranyos, bájos kis film, azonban a havi kedvenceim közé mégsem maga a film került be, hanem a könyv, mely alapján készült a film. Nagyon szeretem Ceclia Ahern szerkesztési elvét, lényegében végig a szereplők levelezéseit, e-mail, chat beszélgetéseit és sms-ezéseiket olvashatjuk csak, azonban mégis teljes egész képet kapunk. Nem azt mondom, hogy nem láttunk még ilyet, de a maga nemében nagyon szerethető könyv, amit Rosie önironikus humora bájosan fűszerez, Alexhoz fűződő kapcsolata pedig olyan szoros kötelék, amire mindenki vágyik, és amitől mindenki retteg...
Összességében (és a hidegtől eltekintve) jó kis hónapot tudhatunk magam mögött a bloggal azt hiszem... örülök, hogy belevágtam. :)
Nektek hogy telt a február? Mik voltak a kedvenceitek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése