Füst és fény ötvözete | Imagine Dragons: Smoke + Mirrors

Valahogy sosem szerettem a téli hónapokat. Utálok fázni, réteges öltözködésben katasztrofális vagyok, nem szeretem a hideg, szeles időt, a hó pedig sosem karácsonyra érkezik meg hozzánk… A tavalyi februárt most mégis nagyon vártam. Ezt persze nagyban elősegítette a tudat, hogy lassan vége a télnek. Február közepén picit elkezdem érezni a tavasz közeledtét. Lassan elkezd minden nap újra sütni a nap, ami nagyszerű! Fel sem tűnik a zordabb téli napokon, hogy mi az, ami ennyire hiányzik a szürke hétköznapok közepette… amikor azonban újra kiragyognak a nap első sugarai, tudom, hogy ez az, amit vártam. Persze a gyönyörű napsütés még csalóka, hiszen odakint így is meglehetősen csípős az idő február tájt. Valahogy mégis szeretem ezt a különös egyveleget.

És persze azért is vártam a februárt, mert rengeteg szuper kulturális esemény is történt. Itt volt például rögtön a Grammy-gála, aztán pár új album is megjelent, köztük egy olyan is, amit már nagyon-nagyon régen vártam, ez pedig nem más, mint az Imagine Dragons új lemeze, a Smoke + Mirrors.

 

Szerintem mindenki emlékszik a hatalmas hype-ra, ami anno az együttes Radioactive című dala körül volt. Hogy őszinte legyek, a banda ekkor még nem volt a szívem csücske. Nem igazán értettem a hatalmas felhajtást a dal körül, egy átlagos rock dalnak tartottam, picit még túl agresszívnek is zeneileg. Aztán valahogy engem is elkaptak, kijött a Demons és nem volt visszaút, menthetetlenül megszerettem az együttest. Annyira, hogy még a Radioactive-hez való viszonyomat is átértékeltem. Lehet, hogy a dal nagyon sok szempontból „túl sok” az én ízlésemnek, azonban a Night Visions című albumuk világába remekül illeszkedik. Egy olyan világ volt ez, ami egy első lemezes bandától kifogástalan, kevés ilyen kiforrott első korongot hallottam mind a mai napig.

Ben McKee, Daniel Wayne Sermon, Dan Reynolds, Daniel Platzman

Ezek után csak remélni tudtam, hogy az új album követi, és talán meg is ugorja az első lemezük szintjét. A korongot vártam, vártam csak nem akart jönni… az együttes tagjai nyilatkozataikban elmondták, hogy nem szeretnék határidőhöz kötni a lemez megjelenését, amikor teljesnek, késznek érzik, akkor fog kijönni. Így 2015 februárjában - közel 2 éves munkálatok után - végre a kezünkben foghattuk, fülünkben hallhattuk az új maxi, a Smoke + Mirrors dalait.
Azonban a teljes album előtt még tavaly októberben már kaphattunk egy kis ízelítőt a készülő lemezből. Ekkor jött ki a Smoke + Mirrors első kis kislemeze, az I Bet My Life. Emlékszem, első hallásra szó szerint végig mosolyogtam a dalt. Egyrészről azért, mert tetszett valahol, amit hallottam. Tetszett a gospeles hangzás, tetszett a dalszöveg, tetszett, hogy picit azt érzem, amit a Night Visions esetében: kész kis zenei világ ez, amiben nagyon-nagyon sok minden ötvöződik: rock, gospel, folk, drum & bass... szélsőséges stílusok kavalkádja. Ami elsőre talán furcsa, és talán túl sok, ami miatt fennáll a veszély, hogy ez bizony szét fog esni és nem lesz egységes. Azonban az a nagyszerű az Imagine Dragons-ban, hogy ez nem történik meg, nem esik szét. A dalok önmagukban sem, és a lemez sem. Nagyon egyben van minden, pedig lehet, hogy túl sokat ötvöznek, túl sok stílus keveredik.
De ha bárkiben kérdéses lett volna az I Bet My Life után, hogy vajon sikerül-e legalább megtartani az előző album szintjét (és nem elmenni valami furcsa country-rock stílus felé, mint azt talán egy picit valahol érezni lehet még az I Bet My Life-ban), azok számára is bizonyíthatott a tavaly decemberben megjelent újabb kislemez, a Gold.
Nos, közhelyesen csak azt tudom mondani, hogy egyelőre tényleg úgy néz ki, hogy minden arannyá válik, amit a fiúk megérintenek („everything you touch turns to gold, gold, gold” – vigyázat, dallamtapadás gyanús dal lett ez a Gold!). Bár zárójelben azt azért meg lehetne jegyezni, hogy az eddigi kislemezek közül ennek a dalnak lett a leggyengébb a videoklipje szerény véleményem szerint. Egyszerűen unalmas lett számomra… de lehet, hogy csak tartalékoltak a fiúk a következő kislemezre, a Shots-ra.

Le is lövöm a poént, számomra egyértelműen a lemez egyik legjobb dala a Shots. Időközben elkészült a dal akusztikus változata is, billentyűs kísérettel, ami - ismerve az együttes gitárszólamokra és erőteljes dobjátékra épülő hangzását - első hallásra igencsak meglepő. Az akusztikus dal ismét egy új kis területét tárta fel a banda világának, ami igazán lírai – csak sajnálni tudom, hogy az albumra végül nem került fel a dal ebben a verzióban is. Azonban, mint már írtam számomra így is – eredeti változatában is – a Shots az egyik legkiemelkedőbb dala a második lemezüknek, mind hangzásában, mind dalszövegében.
Ezt csak megkoronázza a hozzá készült videó klip, amit ha még nem látott valaki, akkor muszáj végig néznie, mert z s e n i á l i s. Tim Cantor amerikai kortársfestő képei inspirálták a videót, amit jeleznek is nekünk a videó elején, azonban ha nem tennék, is egyértelmű lenne, ismerve Cantor munkásságát. Az együttes és a festő szürreálisan szép világa gyönyörűen egymásra talált. S nem csak a klip erejéig, hanem az egész album születéséhez hozzájárult a művész, neki köszönhetjük többek közt a lemez borítóját is. Mint azt ők is elmondták, sokkal többről van itt szó, mint arról, hogy felkértek egy festőt az album grafikai világának megteremtéséhez. Például Cantor kiállítást tartott a képekből, amit az együttes a Smoke + Mirrors "Listening Party"-jával kötött össze, amiből >>ide<< kattintva kaphatunk egy kis ízelítőt... én személy szerint üdvözlöm az ilyen művészi együttműködést, hiszen a különböző művészeti ágak találkozása nemhogy kioltaná az alkotások hatását, hanem erősíti, megsokszorozza azt. Az együttes és Cantor erre remekül rátapintott, ezt bizonyítja az is, hogy a festő jelenleg az együttessel turnézik. A koncertek állomásain megtekinthetőek Cantor művei, melyeket az album hangzásvilága inspirált – hatalmas élmény lehet a két univerzum találkozását élőben is átélni.

A festmények közül sok ismerős lehet a klipekből.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem tetszik ez a sokrétű, kicsit szürreális, de mégis tökéletesen összekovácsolt világ, mely kirajzolódik az albumból. Izgatottan várom, hogy melyik dal lesz a következő kislemez, én például örülnék a Summer-nek, és nem csak azért, mert nem szeretem a telet. Persze, a szikrázó napsütéses, de reggel még arcot rózsásító februári hideg időben is van valami báj, ami különös ötvözetet ad az időjárásnak, no meg az ember hangulatának is. Nekem ilyen a Smoke + Mirrors is. Rengeteg mindent ötvöz. Hallgatás közben egyszer a tengerparton érzem magam, és reggae zene szól, majd egy templomban, ahol gospelt énekelnek, majd pici amerikai falvakban, ahol folk zenét hallgatok, utána meg egy kemény rock koncerten… De végig ott van mögötte valami, amitől tudom, hogy ez nem csak reggae, vagy gospel, vagy folk, vagy rock, hanem ez bizony az Imagine Dragons második stúdióalbuma, ami legalább olyan egyedi lett, mint az első volt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Előadó: Imagine Dragons
Kiadó: Interscope Records
Megjelenés dátuma: 2015. február 13.