A HÁLÓ A SZAKADÉK ALATT | ONEREPUBLIC: NAITVE

Egy régi blogom ősmaradványa ez a bejegyzés, a napokban viszont újra egyre többet forognak a gondolataim a OneRepublic körül, hiszen hamarosan várható új stúdiólemezük megjelenése. Ennek apropóján nosztalgiázzunk kicsit az együttes előző albuma felett. 

  

Sokak számára az együttes neve egyenlő a Counting Stars című dallal. Vitathatatlan, hogy a megjelenése után konkrétan a „csapból is ez a dal folyt”, szinte a világ minden pontján meghódította a rádiók slágerlistáinak élét. Érdekesség lehet, hogy a dalt Európában, Görögországban rögzítették, valamint erős falmenco hatás érződik rajta, koncerteken például Zach (gitár) flamenco gitárszólója vezeti fel a dalt, érdemes megnézni, ha még nem láttátok (>>kattintsatok ide érte<<), zseniális a fickó. A Counting Stars (amit az együttes frontembere, Ryan Tedder eredetileg Beyoncé számára kezdett el írni) egyértelműen meghozta a Native számára az áttörést, amire vártunk. A várakozás pedig nem volt rövid, hiszen már 2012. nyarán megjelent a Native „előfutára”, az első kislemez a FeelAgain, majd ezt követte a korong megjelenése előtt 2013. januárjában az If I Lose Myself  – amik sikeresek voltak, de azt a bizonyos nagy áttörést mégsem hozták meg. Nem arról van szó, hogy ezek a dalok nem lennének jók, sőt! A Feel Again egy remek vidámabb pop-rock dal, zseniális vokállal. Már itt megjelenik a gospeles hangzás, ami szinte az egész lemez hangzásvilágát végigkíséri, nagyon szerethető dal lett. Az If I Lose Myself az elektronikus zenét kedvelők számára is tetszetős dal lehet, a koncertek zárasaként őrületesen jó hangulatot csinál; az akusztikus változata a vonósokkal pedig gyönyörű! Azonban a nagy sikert mégis a Counting Stars hozta meg. Ez az első olyan daluk – véleményem szerint –, amit egészen biztosan senki sem fog összetéveszteni semmivel sem. Meghalljuk az első két ütemet és igen, tudjuk, hogy ez bizony a OneRepublic dala.

Az album másik hatalmas slágere a Love RunsOut, melyről ugyanaz mondható el, mint a Counting Stars-ról: egyedi, csak a bandára jellemző hangzás. Ha az interjúkra adni lehet, akkor a lemez megjelenési idejének csúszása mögött a a Love Runs Out befejezetlensége volt. Nos, ha ez volt az a dal, amire még várni kellett, akkor határozottan megérte a várakozás, ugyanis véleményem szerint az album/az együttes eddigi pályafutása legerősebb dala született meg a Love Runs Out világában. Ez az a dal, amivel számomra igazán berobbantak a srácok, igazán megjött a saját hangzásviláguk (ráadásul a klip vizuális világa is nagyon erős...), egy olyan dalt kaptunk, ami igazából egyetlen eddigi dalukhoz sem hasonlítható, egyetlen más dallal sem összetéveszthető.

A Counting Stars és a Lover Runs Out sikerein túl számomra lényegében a Native az az album, amely meghozta az igazi, kiforrott OneRepublic hangzásvilágát. Persze a már a Dreaming Out Loud-on, és a Waking Up-on is voltak remek dalok, nagy slágerek, de valahogy hiányzott még az egységes „kép”, amit most végre megkaptunk. Persze „kilógó” pontok még most is vannak, számomra ilyen volt hangzásvilágában a Can’t Stop című daluk, amit sokáig nem kedveltem, nem is értettem mit keres a lemezen, annyira kilóg a hangzásvilágából, vagy a Burning Bridges, ami egy gyönyörű lírai dal, de valahogy talán már túl lírai is erre a lemezre. (A Something’s Gotta Give pedig… sajnálom, de nem és nem, egyszerűen én nem tettem volna fel erre a korongra ezt a dalt, kár volt.)

Ettől eltekintve nagyon helyesen találták meg az egyensúlyt a rock/pop rock és homlokegyenest más műfajok, mint például a gospel ötvözésében. E két műfaj találkozásának mintapéldája a Preacher vagy a Something I need, ami a remek hangzásvilágon túl, dalszövegét tekintve is az egyik legszebb, legőszintébb szerelmes dal, amit valaha hallottam.

A dalszövegekre egyébként is megéri odafigyelni, a OneRepublic esetében pedig kimondottan ajánlott. Tedder remek zeneszerző, zseniális írói vénával megáldva. Imádom, hogy a dalaik 99%-a értelmes üzenettel rendelkezik, ami nagyon nagyon fontos lenne szerintem, azonban sajnos számtalan olyan dalt hallunk napjainkban, amiknél jobb ha oda sem figyelünk a szövegre…mert vagy annyira gyengék, közhelyesek, vagy annyira nem szólnak semmiről, hogy az már fáj. Nos, a OneRepublic esetében ettől nem kell félnünk. Hallgassuk csak meg az album legutóbbi kislemezét az I Lived című dalukat… azt hiszem ebben a dalszövegben minden benne van, amit le lehet írni, amit adni lehet valaki számára.

Imádom az album „üzenetét”, számomra abszolút egy optimista életszemléletű album, gyönyörű, inspiráló dalszövegekkel, remek zenével, és remek vokállal. És ha már Ryan Tedder zeneszerzői tehetségét méltattuk, muszáj megállnom egy szóra a vokálnál is, hiszen az együttes frontembere talán az egyik legjobb énekes, mind technikailag, mind hangadottságilag a mai zenei életben. Ha még nem hallottátok élőben énekelni, és lehetőségetek van jegyeket szerezni a a jövőben bármelyik koncertjükre, akkor ne habozzatok, minden egyes fillérét megéri a jegy. Csak hallgassátok meg, hogy én énekli például LouisArmstrong híres dalát… ezt a dalt, valamint az ő lemezüket hallgatva én elhiszem, hogy tényleg csodálatos ez a világ.

U.i.: Annyi mindenről lehetne még beszélni, például az albumdizájnról, nagyon szuper ötlet a tagokat szimbolizáló állatok, vagy a videó klippekről, vagy a többi kislemezről, vagy arról, hogy hihetetlen, hogy a Native turné 2. éve is képes teltházas előadásokat produkálni... de aki egyszer látja őket élőben, az egészen biztosan érteni fogja, hogy miért képesek még mindig erre ugyanazzal a lemezzel.  
.

Előadó: OneRepublic (Ryan Tedder, Brent Kutzle, Zach Filkins, Drew Brown, Eddie Fisher)

Album címe: Native
Megjelenés ideje: 2013. március 

Kiadó: Interscope/Mosley