PÖTTYÖS INGES ROCK SZTÁR | BRANDON FLOWERS: THE DESIRED EFFECT

Azok közé tartozom, akiket meglehetősen későn ért utol a The Killers láz. Kimaradt a Mr. Brightside a kétezres évek elejéről, a kétezres évek közepéről pedig a When You Were Young és a ReadMy Mind is, Human című slágerüket is többnyire csak a rádióban hallottam (s dudorásztam utána napokig magamban). Igazán azonban 2012-ben lopta be magát az együttes a szívembe Battle Born című albumukkal, s olyan remek rock dalokkal, mint a Runaways vagy a címadó slágerük. Ez az a hangzás, amiért megszeretem a The Killerst – s azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

Aztán jött az együttes frontembere 2015 tavaszán neon színekkel, pöttyös inggel, nyakkendővel és a ’80-as évek popslágereit idéző dalokkal. Pop dalokkal. Ami a rajongók számára azért nem érkezett teljesen hidegzuhanyként, hiszen Brandon Flowers már 2010-ben is kiadott egy szólóalbumot Flamingo címen, mely szintén a pop világa felé kezdett el evezni. Ami azonban meglepő az az, hogy az új korongja már nem csak evezget a pop felé, hanem szín tiszta popzene, neon feliratokkal a videoklipekben (I Can Change) – és remekül szól!

Brandon Flowers The Desired Effect című lemezén 10 (delux változatán 12) popdalt szállít a hallgatóknak. A dalok 99%-ban a ’80-as, ’90-es évek pop himnuszainak világát elevenítik fel anélkül, hogy műanyag-retróvá válnának. Igazán profi munkát végeztek a dalok hangszerelésekor, ami valószínűleg nagy részben köszönhető Ariel Rectshaidnek, aki producerként/dalszerzőként dolgozott a The Killers frontemberével. Rechtshaid neve a zenében járatosoknak ismerősen csenghet, nem véletlenül: olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Madonna, Beyoncé, Calvin Harris vagy a No Doubt.

A dalok szinten kivétel nélkül fülbemászó dallamvilággal rendelkeznek, könnyen belopják magukat a hallgató fülébe és szívébe.

Ha csak egy dallal mutathatnám be valakinek a most popdalokat játszó rock sztár új lemezét, akkor az mindenképpen a Still Want You lenne. A dalszövege igazából elmondja, hogy mit is érez az ember, amikor hallgatja Brandon Flowers albumát: az idő múlik felettünk, mi mégis, még mindig akarjuk őt. Így fehér ingben is, pop dalokat énekelve is.

Még áprilisban megjelent a dal hivatalos videoklipje, ami remekül illeszkedik a dalhoz. Letisztult, egyszerű, de mégis végig leköti az ember figyelmét – tehát lényegében olyan, mint maga az album. Tele van finom ellentétekkel: retró mintás zakóban táncoló Flowers – füstben, fekete motoros bőrdzsekiben ücsörgő Flowers. Kicsit ilyen maga a lemez is. Kicsit ’80-as évek, mégis nagyon mai. Nem kicsit pop, mégis ott van pop dalokat énekelő rocker senki mással össze nem téveszthető hangja mögötte, ami vékony füstöt lehel a letisztultságra. Ettől lesz picit több mint egy átlagosan jó popalbum ez a lemez.

A Still Want You mellett az album talán legkiemelkedőbb dala a Lonely Town, ami ismét egy remek popsláger – a hozzá készült videoklip remekül összefoglalja a hangulatát. Olyan dal ez, amire az ember szívesen táncol, ugrál, énekel gondtalanul, míg retró walkman fülhallgatójából eredő dallamok időutazásra hívják.

Persze nem csak fülbemászó slágerek kaptak helyet az albumon. A korong egyik legszebb lírai dala a Between Me and You. A dal gyönyörű vallomás, legnagyobb erőssége véleményem szerint dalszövegében rejlik – a Still Want You vagy a Lonely Town olykor felületes, már-már közhelyes sorai helyett itt mély, őszinte, gyönyörű hasonlatokkal komponált szöveget hallunk. Elég, ha csak a záró sorokat idézzük fel: „these hours I'm working ain't nearly enough / and sometimes its like a bullet came and blasted me right of out of the blue / and I feel like I've got nothing to show / and I've been wondering what I'm suppose to do /and I'm doing my best not to let it get / and 1’m doing my best not to let it get /between me and you”

A meghitt, lírai vonalat viszi tovább a Never Get You Right, valamint a The Way It’s Always Been című tábortűz mellett ücsörgős hangulatot árasztó dal.

Azonban Flowers sem bújhat ki bőréből, a ’80-as évek hulláma és a popslágerek mögött valahol nagyon mélyen ott a rock sztár a The Killers éléről. Erősen emlékeztet erre minket például a Diggin’ Up the Heart című dalával, aminek első pár akkordja mindig a Mr. Brightside-ot idézi emlékeimbe. Persze „poposított” verzióban.

Kicsit olyan az egész album, mintha fogtak volna pár jól ismert akkordot a The Killerstől, no meg Brandon csodás hangszínét és ezt felturbózták volna Bruce Springsteen vagy a Bronski Beat hangzásvilágával – ez a párosítás pedig meglepően jól működik a korongon. Ha lehetne, én csak többet kérnék ebből a lemezből, a 10 dal meglehetősen rövidke track list, de ez legyen a legnagyobb hibája…

Azt hiszem Brandon Flowers ezzel az albummal bebizonyította, hogy sokkal több, mint egy különleges hangú rock sztár. Olyan művésszé vált az évek során, aki képes a folytonos megújulásra, anélkül, hogy elvesztenénk azt az egyéniséget, akit annak idején megkedveltünk a The Killers élén.

Ennek ellenére is sajnos azt látom, hogy rendkívül alulértékelt előadó, jelenleg például YouTube-on alig lépik át a két-három milliót legújabb videoklipjei. Pedig igazán megérné odafigyelni Brandon Flowers munkásságára, hiszen olyan dologra képes, amire ma nagyon kevesen: igényes popzenét játszó muzsikus, remek hangszínnel és hangzással – anélkül, hogy nevetségessé válna. Ez igazán nem rossz egy rock sztártól.